Keróútinform

... akkorő ráér. Épp ezért előtte bringát szerel. JÓ emberével megcsináltatja ügyesen a sárvédőt, több kiló szigszalagtól mentesítve így (egyelőre) a gépet. A láncot is megolajozza, alaposan, úgyis lemossa jó részét majd az esti eső, amíg ő filmet néz. Aztán megrakja a Csömöri-Fogarasi felüljárót, mert addigra már siet. Lefelé száguld, mert tudja, hogy akkor még pont átér a következő zöldön. 

Lefelé érzi, hogy valami nem oké. Nem forog a lánc. Oké, biztos túlváltott, beakadt elöl. Óvatos játék a váltókkal, közben zúdulás le a hegyről. Nem segít semmi. Jó, akkor fékek használata és lábmunka nélkül szép óvatosan megállunk, még jó, hogy még mindig zöld, nem akarnánk semmilyen hirtelen mozdulat: lövésünk nincs, mi van a bringával. Mindenestre nem mozdul a hajtókar.

Kisebb pánik, bringa föl a járdára, zsepi elő, nézzük a láncot. Váltók, játszás, HOL A HIBA?! (először a szempillaspirálra gondoltam, végül eszembe jutott, hogy van nálam pók, annak a kampója is ideális a lánc emelgetésére.

Áhá. Szóval ott. Az egyik csavar belelóg a láncmenetbe. Szép. Aláment a lánc és az ott meg fogja. Hurrá. Akkor szedjük ki. 

Se elölről, sem hátulról, sehogyansem jön ki. De tényleg.

Van esetleg egy bátor jelentkező, aki kijön XVI. ker. Árpádföldre és megszereli a gyászt? Szerintem láncbontó nem árt, normál szerszámok amúgy dögivel.

Meg lelkes közönség is lesz. Ha már a moziba nem jutott el...